Mit szomorgasz? jőj karomba,
Szívem gyöngye, szép leány!
Lezúgott már a förgeteg,
Véres multak alkonyán.
Jőj karomba! szent a béke!
Nem riaszt a harcmoraj;
Nem zúg feléd száz ajakról
A nyomor-szó és a jaj!
Szent a béke! nem viharzik
Dult kedélyek tengere;
Nyugodtan ver a nemzetek
Felcsigázott szívere.
Nem viharzik egy szebb jövő
Hajnalán a magyar ég;
Mert nemzetét élni hagyja
A nagy isten, élni még!
Egy szebb jövő! hajh! mi üdvz ez,
Keblem bánatárjain! –
Élni fog a megtört magyar
Annyi küzdés romjain.
Fátyolt oda – sürűt mint a
Fenyvesek font ágai –
Hol az égig csapdosának
a borzalmak árjai. –
S jőj karomba! mit szomorgasz?
Szívem gyönge, szép leány!
Lezúzott már a förgeteg,
Véres multak alkonyán.
Forrás: Hölgyfutár 7. sz. 1849. nov. 21. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése