Bárha igen rövid is, boldog volt élted a földön,
S melly tőlünk elölelt, nem vala rémes a vég.
Dallál és szeretél; vidám volt lángja dalodnak,
S füstje csak e lángnak fájdalom és epedés.
Majd szent hittel írád meg, hogy halhatlan a lélek,
Ezt miután megirád, húnyt le örökre szemed!
Forrás: Hölgyfutár 10. sz. 1849. nov. 24. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése