Keblem ég a vágyodás hevétől –
Lelkem itt benn szomjuságot érez.
Hogy kioltsam szomjú epedését,
Nem megyek én a forrás vizéhez.
Hozzád jöttem... szólj nekem szerelmem,
És susogló csermely lesz beszéded,
Mellynek andalitó zengzetére,
Vágyban égő lelkem ujra éled.
Mellynek tiszta hullámözönében
Szívem: ezt a kis pohárkát itten –
Kiöntvén a bánatot belőle –
Csillogó gyöngyökkel megmerítem.
Megtelik majd... színültig telik meg
Özönében édes csermelyednek,
Míg kicsordul – a kicsordult cseppek
Meglásd halvány arcomon leendnek.
Forrás: Hölgyfutár 7. sz. 1849. nov. 21. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése