Ernyedt
kezed elejti
az
évet és napot.
Fordítsd
a mélynek arcod,
mint
hallgatag vakok,
málló
ruhád fürösszed,
lazult
húsod eresszed,
hullám
sikamló hátán
utazz,
makacs halott.
Rengette
ifjú képed,
mohón
felitta hab.
Kutasd
fel a fövenyben
szép
pillantásodat.
Barátkozz
bölcs habokkal,
hínárral
és halakkal,
merülj
le s merd kimerni
a
régi arcodat.
A
véges végtelen lett,
a
végtelen maradt
végesnek
és szelídnek,
s
ha visz az áradat,
vakultan
esti naplót,
ne
irtózz meg magadtól,
haladj,
halott, a vízen,
békülten
és magad.
Forrás:
Újhold 1946.december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése