2016. márc. 17.

Szabó Magda: Útravaló



Ernyedt kezed elejti
az évet és napot.
Fordítsd a mélynek arcod,
mint hallgatag vakok,
málló ruhád fürösszed,
lazult húsod eresszed,
hullám sikamló hátán
utazz, makacs halott.

Rengette ifjú képed,
mohón felitta hab.
Kutasd fel a fövenyben
szép pillantásodat.
Barátkozz bölcs habokkal,
hínárral és halakkal,
merülj le s merd kimerni
a régi arcodat.

A véges végtelen lett,
a végtelen maradt
végesnek és szelídnek,
s ha visz az áradat,
vakultan esti naplót,
ne irtózz meg magadtól,
haladj, halott, a vízen,
békülten és magad.

Forrás: Újhold 1946.december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése