No ugyan
hideg van ám kint,
Jobb most a meleg szobába.
– Igy kiáltott
Márton gazda, –
Több fát Julis a kályhába!
Ott bent
mulat most a család,
Kinek mibe telik kedve;
Az anyjuk
varr – Márton gazda
Olvas, csak ugy neki dülve.
Nagyon
elmerülve olvas.
De ugyan hát mi van nála?
Látom,
hogy a „Vasárnapi
Könyvtár” van előtte tárva.
Elkezd
belőle olvasni
– Szép lehetett az a Rózsa –
S
Kisfaludynak Csobánczát
A családnak elolvassa.
Olvas,
olvas Márton gazda,
De végre megbosszankodik:
Két kis
fiu a szegletbe
Minduntalan czivakodik.
Szépen
inti Márton gazda,
De nem ér az neki semmit.
Nó ha még
egy szót meghallok,
Ma nem esztek semmit, semmit.
És
egyszerre ollyan csend lőn,
Csak a szélzugás hallatszott
És a
macskadorombolás, –
Egy kis ágyon nyujtozkodott.
Tovább
olvas, csak mondja ám:
Ejnye de szép jelenetök.
Az egyik
fiú felkiált:
Én is lovas vitéz leszök.
Bizony
szép kis könyvecske ez,
Még képek is vagynak benne.
A mikor
kérdezősködnek:
Az van ám itten lefestve.
No tudod
már, mikor László
Találkozik az emberrel,
Kérdé?
kinek szóll a harang:
Nem tudod hogy rá mit felel?
De hogy
nem tudom édesem,
Tudom mikor azt mondja rá:
Igen szép,
és igen jó volt.
Bár az Isten megtartaná.
Ott a
pergő rokka mellett
Hova gondolsz te kis leány?
Miért nem
forog a kerék,
Talán elszakadt a fonál?
No nó,
azért még ne pirúlj,
Tudom azt hogy van kedvesed.
,Nincsen
nekem’ – „Ej dehogy nincs,
Még pedig nagyon szereted.”
Nézz ki
lyányom a konyhába,
Szólt az anyjuk; két óra lesz,
Tudod rosz
szakács a Julis
Még majd elsózza a levest.
Ejnye de
ugat a Száva,
Hallod Julis, nézzél már ki.
„Csak a
keritésen ugat
Disznótorba megy valaki.”
Kész a
vacsora, szólt a lyány,
Az olvasást abba hagyja,
De előre
meg töltötte
A pipáját Márton gazda.
Megy a
család vacsorára,
A kis fiuk felugrálnak
Hogy a
vacsora szót hallák,
Pedig már csak szunyokáltak,
A vacsorát
elköltötték
Nem is pipál Marczi gazda,
Ismét
kinyitja a könyvtárt,
Az olvasást még folytatja.
Olvas
olvas mig nem végre
Mindnyájan elálmosodnak,
Már a mécs
is csak ugy pislog
No, majd folytatjuk ezt holnap.
De Márton
gazda azt mondja,
Jövőre, ha meg nem halok,
Az illyen
szép kis könyvekre
Ismét csak plenunmerálok*
(*Márton
gazda stylusával)
Vasárnapi
Ujság 3. évf. 8. sz. (1856. február 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése