(A korabeli helyesírás megtartásával!)
Csörtet a mén, tombol, dobog,
Nagy sörénye játszi szélben
Csavarogva leng lobog.
Vágtat a mén, vad lovagja
Tartja szoros, rövid féken,
Sarkantyuját oldalába
Belévágta olyam ményen.
Hull a zápor, dörg a villám,
Méned, magad elveszöl ma!...
’Rakta édes paripám!’
Kigyuladt a sötét éjfél –
Vad kiáltás, harci-lárma…
’Rajta ménem! hát te félnél?
Csak közéjük, arra, arra!’ –
Villan a kard, vér szökell fel,
Porba hull a büszke spáhi.
Zsolt lovag* lángzó szemekkel
Fölriad: ’Te büszke zsarnok,
Még te tudnál ellent-állni
E vas- e nagy hősi-karnak?
Büszke zsarnok, büszke gyáva!...’
Tört előbre vad lovával,
Tört előbre vad török közt;
Sujta éles kardvasával
S hova sujt ott rendre halnak,
Hagyva – hol jár – egy örök közt; -
Lángol arca, vastagodnak
Homlokán a vércsatornák.
Görcsösön kardját szoritja
Kedveséhöz törve utat;
Homlokát a vér boritja.
Megcsavarja görbe kardját
Kedveséhöz ölve vágtat;
Megölelve a leánykát
Tovarobog, messze tün el. –
Kél utána harc moraja
Kél utána zagyva népség.
Fut, de nemes paripája
Lankad, lankad; ő megállott
S megvillantja kardja élét…
’Halj meg büszke ozmán!’ szólott,
És – kiadta bajnok lelkét.
És az ékes deli lányka
Elhagyatva, némán áll ott;
Hősét hősen halni látva
Veszi annak sulyos kardját;
S lecsapván a tar fejére
Kiszabadult pogány kézből…
Kedvesével egy halált halt! -
*) Frangepán
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése