Itt küzdött az igazságért… itt oszta parancsot
A nagy férfi, dicsőn itt víva ellenivel.
Trombita, dobszó harcitusára fölhítta magyarját, -
Hogy honjával örök fényre derítse nevét…
Itt, hol e dűlt falakon az enyészet bús szele nyög már:
itt folya honfiú-vér a haza szent ügyeért…
Itt köte dicskoszorút a nemes hölgy, várva a nagy hőst,
Hogy fáradt erejét csókba fürössze legott…
Hol van a fény, hol a zaj, falaid közt mely laka egykor?
Hol van a nagynevű hős, ő, ki imádta honát? –
Hol van a nagynevű hős, ő, ki imádta honát? –
Hol van az égbe nyúló torony, hol van a büszke nemes vár?
A sas fészke bagoly s vércse tanyája leve… -
Egy század tűne el, s az idő leve sírja nevednek,
Mellyel a honnak örök hírt hagya nagy fia itt! –
Rád nehezült erejével a zsarnok, a durva enyészet
És a mulandóság vasfoga már megemészt.
Fű terem ott s a bogáncs, hol a honfiú vére piroslott;
Mint kísértet, úgy áll romban a sziklai vár.
Visszaidézi a múltakat eszmevilágom e korra:
Sziklarom! oh mi valál? … rád szívem elkomorul.
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése