Fotó: Nagy Zoltán.
Kép forrása: http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200134/rozgonyi_ivan_onmagarol?PHPSESSID=0554f57131db3bb203a542cd910db5db
Vedáma
városában élni halni jó
Esténként
nagy ködöt köhint reánk a tó.
Halászok
hangja ballag ablakunk alatt
A
parton lent ellépegett száz gondolat
Itt
minden bölcsességünk elmúlatható.
Lehullt
az első hó a kedves karcsú teste
Lukat
szaggat belé, a hídnak íveit
Libbenve
lépjük át – mily súlytalan repesve
Jön
ránk a tél körénk terül a vaskos este
Szobánkba
vetve könnyű fénye selymeit.
Ki
tervel itt – nem lelhetünk itt szebb halált
Mást
mint a tűnő testvér pillanat talált.
A
kedves hölgy más tagját újabb kellemét
Kutatta
minden perc amíg kutas szemét
Éledve
inni kezdte lám a holtra vált.
Vedáma
városán felejtett évek élnek
A
hó alatt a bomló múlt bimbói érnek
Alant
tüzet rakó halászok hangja ég
Madár
surran száz szárnya leng a szélnek
Fülembe
súgja mind hány szárnycsapás az ég.
Forrás:
Újhold 1946.december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése