„Oh
imádlak, oh szeretlek
Édes, kedves angyalom!
Hogyha
látnád, mint ver szivem
A jobb… vagy… baloldalon!
Ha nem
szeretsz, – felakasztom magamat,
Vagy a
szivem érted ögtön megszakad!”
Igy
szoktátok térdre hullva
Tenni ti a szépeket;
S az
oltárhoz két hét mulva
Karotok más lyányt vezet.
Tettetés
az egész élet nálatok;
Csak
imában szól igazat ajkatok.
Nem igy
Jancsi! ő soha sem
Vall szerelmet Erzsinek, –
Legfölebb,
ha szembe jőnek,
Piros arczát csípi meg,
Vagy ha
elment, messze még utána néz:
Mindössze
is ennyiből áll az egész.
Sőt mikor
már az oltárnál
Térdepelnek is együtt:
Mind a
kettőjük orczáján
A szemérem napja süt…
Otthon
aztán bátrabban is szembe néz:
Mindössze
is ennyiből áll az egész!
Vasárnapi
Ujság 3. évf. 7. sz. (1856. február 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése