Papp Sámuel: Lassú Peti, vagy a rossz oktatás

Lassú Peti utczán, mezőn

Töltötte gyermekkorát,

Magán meg nem szenvedhette

Az iskolának porát;

De azért apjától soha

Se érte őt semmi vád,

Apja mindig igy oktatta:

„Ne légy különb mint apád.”

Naphosszat nyujtózik – lézeng

Fel s alá Lassú Peti,

A világ nagy küzködését

Magában csak neveti,

Munkának és szorgalomnak

Ő végképen nyugtot hágy,

Mert apjától igy tanulta:

„Ne légy különb mind apád.”

Szántófölde mind ugy hever

Műveletlen – parlagon, –

Mig másoké munka után

Terem s fizet gazdagon,:

Az ő földén szépen diszlik

Tövis és vad mákvirág,

Apjától ő azt tanulta:

„Ne légy különb mint apád.”

Földe mellett pénzen veszi

Újtol újig kenyerét,

Barmai már eldöglöttek

Másé huzza szekerét; –

Az ólak és istálókról

Rég elrepült minden nád;

De ő még is csak azt hajtja:

„Ne légy különb mint apád.”

Feje fölött pusztul a ház,

Gyomtól virít udvara,

Rajta szépen ölelköznek

Csalány, bürök, csudafa;

Köztük Peti el is akad,

De csak egyet ki nem vág,

Ő nagy híven ma is tartja:

„Ne légy különb mint apád.”

Semmi szépre semmi jóra

Öt ráveni nem lehet,

Henye nyugalmában csapja

Lába-szárán a legyet:

Mások oktató szavára,

Példájára mit sem ád;

Fülébe mindegyre hangzik:

„Ne légy különb mint apád.”

***

Majd ha egyszer Petikének

A tespedő lomhaság

Megsulyosodott lábakkal

Egészen nyakára hág, –

Tán meggyorsul, s gyermekének

Akkor illy oktatást ád:

„Fiam! te légy különb ember

Mint a millyen volt apád.”

Vasárnapi Ujság 3. évf. 12. sz. (1856. márczius 23.)