2016. márc. 17.

Papp Sámuel: Lassú Peti, vagy a rossz oktatás



Lassú Peti utczán, mezőn
Töltötte gyermekkorát,
Magán meg nem szenvedhette
Az iskolának porát;
De azért apjától soha
Se érte őt semmi vád,
Apja mindig igy oktatta:
„Ne légy különb mint apád.”

Naphosszat nyujtózik – lézeng
Fel s alá Lassú Peti,
A világ nagy küzködését
Magában csak neveti,
Munkának és szorgalomnak
Ő végképen nyugtot hágy,
Mert apjától igy tanulta:
„Ne légy különb mind apád.”

Szántófölde mind ugy hever
Műveletlen – parlagon, –
Mig másoké munka után
Terem s fizet gazdagon,:
Az ő földén szépen diszlik
Tövis és vad mákvirág,
Apjától ő azt tanulta:
„Ne légy különb mint apád.”

Földe mellett pénzen veszi
Újtol újig kenyerét,
Barmai már eldöglöttek
Másé huzza szekerét; –
Az ólak és istálókról
Rég elrepült minden nád;
De ő még is csak azt hajtja:
„Ne légy különb mint apád.”

Feje fölött pusztul a ház,
Gyomtól virít udvara,
Rajta szépen ölelköznek
Csalány, bürök, csudafa;
Köztük Peti el is akad,
De csak egyet ki nem vág,
Ő nagy híven ma is tartja:
„Ne légy különb mint apád.”

Semmi szépre semmi jóra
Öt ráveni nem lehet,
Henye nyugalmában csapja
Lába-szárán a legyet:
Mások oktató szavára,
Példájára mit sem ád;
Fülébe mindegyre hangzik:
„Ne légy különb mint apád.”

***

Majd ha egyszer Petikének
A tespedő lomhaság
Megsulyosodott lábakkal
Egészen nyakára hág, –
Tán meggyorsul, s gyermekének
Akkor illy oktatást ád:
„Fiam! te légy különb ember
Mint a millyen volt apád.”

Vasárnapi Ujság 3. évf. 12. sz. (1856. márczius 23.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése