Hogyha kérdenéd: szeretlek-e én?
Mi az, mi szüntelen körödbe von?!
Nem lepetnél meg, ha megmondanám:
Szemérem lángja rózsa-arcodon.
Hogyha kérdenéd: tetszöl-e nekem?
És ha igen: miért szeretlek én?!
Ki ne szeretné a kis ibolyát
Viruló tavasz puha kebelén.
Hogyha kérdenéd: mi az, ami bánt?
És honnan ered az én bánatom?!
Hiszed-e talán, hogy megmondanám?
Oh én ezt neked meg nem mondhatom!
Kebledben lány egy nemes szív lakik
És örömkönnyben fürdik szép szemed;
Ne halljak én ott elhaló sóhajt,
Ne lássak én ott részvét-könnyeket; -
Ne tudjam én azt, hogy te résztvevő
Kebellel csüggesz árva sorsomon;
Ne tudjam én azt: te a fájdalom
Borúját hordod boldogságodon.
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése