Abból az alkalomból,
hogy Kosztolányi Dezső a
Toll hasábjain támadást
intézett A d y Endre ellen,
a szerző engedélye nélkül
közöljük az alábbi verset,
amely a Rozsnyay Kálmán
szerkesztette Ady koszo-
ruja c. kötetben jelent
meg 1925-ben Szeghalmon.
Ó szép magyar fejek, ti drága régiek,
Költők, az írás büszke bajnoki,
Ifjan virágzók és ifjan lehullók,
Ady, Csáth Géza, édes Cholnoky,
Aki regés és mélyen kék szemeddel
Jártál közöttünk, kisértet gyanánt,
Tébolyt keresve s szájadon kigyultan
égett a szesz, mint baljós, lila láng.
Vásott köpeny a válladon s mi néztünk:
Halántékod megeste kora dér,
De homlokodon láthatatlanul nyilt
A máguskincs, a bánat és babér.
Gangesz nem oly szent, mint a Duna tája,
Hol él a régi, fáradt, hősi fal
S csodát teremt és megrepedt szivéből
Még-még kiszakad egy-egy ősi jaj.
Áldott legyen az, aki átkozott itt
S gúny és tövis nő a pora felett.
Amerre jártak ők, ott a Titok volt
És a Kelet, a százszor szent Kelet.
(Budapest, 1923.)
Forrás: Széphalom,
(3). p. 246. (1929)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése