Akinek csűre élettel tele,
azt nem bántja fagy-északnak szele.
Akinek háza melegsége vára,
Jöhetnek éjjek újra éjszakára.
Pincénkben bor és drága serlegek
várják, hogy újra egyesüljenek.
Amit kibontott tiszta szép tavasz,
majd isszuk itt és odakünn havaz –
s amit megérlelt perzselő nyarunk,
ajkunkhoz ér, mert harcosok vagyunk.
S míg serlegünk az áldozatra vár,
mi szembenézünk: tiszta volt a nyár.
S mikor közeleg már az áldomás,
szemünkben izzik újra tűz-parázs.
S mert fájdalmunk volt hosszú őszön át,
kiisszuk ketten tavaszunk borát.
(Budapest)
Forrás: Széphalom,
(3). p. 368. (1929)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése