Sík Sándor

Az Élet megindulásával (1909) új lendületet vett magyar katolikus irodalomnak egyik legtehetségesebb munkása. Sík Sándort jellemzi az a sokoldalú érdeklődés, mellyel az élet minden irányú megnyilvánulását kíséri. Mintegy koncentráltan éli le önmagában a különböző emberek életét: a meditáló papét, a segíteni vágyó apostolét, az ifjúságért dolgoz cserkészvezérét, a tudós tanárét, az aggódó hazafiét és a maga kedvtelésére írogató költőét. Igazi fővárosi ember, aki mindenről tud, aki mindenben részt vesz, akit ezer felé ráncigálnak – és aki mégis mindenre ráér. Aránylag fiatal ember létére már jelentékeny irodalmi munkásság van poggyászában: írt imakönyvet, tankönyveket, cserkészútmutatót, irodalmi tanulmányokat, drámát, lírát, elbeszéléseket, fordításokat, szóval írt, amint azt a mások vagy a maga lelki szükséglete megkívánta.

Sík Sándor nagy lelki fogékonyságának a magyar irodalom szempontjából két fontos megnyilatkozása van. Az egyik az aktualitások iránti érzék, melynek a katolikus irodalom azt köszönheti, hogy a ma aggasztó problémái katolikus megvilágításban is belekerültek a magyar irodalomba. A másik megnyilvánulás pedig irodalmi-műélvező elmélyülése, mely viszont Sík Sándor költői fejlődését magyarázza meg.

Sík Sándor aktualitásérzéke abban áll, hogy az eseményeknek, a jelen problémáinak történelmi jelentőségét azonnal felismerve költői ihlettel, reagál rájuk. Fiume elfoglalásakor (1918. okt. 27.) írja Sikoltás című költeményében:

Magyarok, magyarok harsan az óra:

Feltámadásra vagy búcsúztatóra!

És négy nap múlva csakugyan jött a búcsúztató októberi forradalom. Ugyancsak az aktualitások iránti érzékét bizonyítja a bolsevizmus nehéz napjaiban született verse: Óda a paraszthoz, kiben megérzi a magyar jövő új Atlasát:

Te vagy itt most egyetlen elevenség,

Titok, megváltás, magyar szentség.

Haljon meg, ami volt.

Paraszt beszélj,

Teneked van még mondanivalód!

Sík Sándornak ez a jelen eseményeibe, problémáiba való költői bekapcsolódása – ez a kétségtelenül romantikus vonás – új a katolikus költészetben. A hagyományos vallásos bölcselkedő és hangulati lírán kívül új költői lehetőséget nyitott meg: a jelent a hívő katolikus lelkével költészetté dicsőíteni. Ez nemcsak tárgyköri gyarapodást jelent, hanem jelenti a katolikus világnézet új nagy térfoglalását.

Ő például katolikus szemmel nézi a világháborút és a katolikus ember transcendentális érzékével azt érzi meg benne, hogy az emberiség kihullott Isten kezéből:

Földindulás van, édes feleim,

Ropog a vén föld korhadt gyökerében.

Rőt lánggal ég körül a szemhatár

Véres villámok csattogó tüzében.

Mindenfelől döbbentő vad sikoltás

Bódult fülünkbe rettentőn riad.

Csitt, feleim, én feleim:

A Kéz mozdult meg a talpunk alatt!

(Földindulás.)

És mikor a háború rettenetes vérkövetelése az érző embert fellázítja benne, és nem tudja megmagyarázni magának a szörnyűségek miértjét, egyetlen felelet nyugtatja meg, a katolikus ember szubordinációja Teremtőjével szemben: az Isten akarja így (Szolgálat).

A XX. század vezető problémáját: a szociális kérdést sem kerüli ki. A Krisztuskirály-ról írt költeménye feltárja a modern kultúrával járó erkölcsi és anyagi romlást, mely százezreket pusztít el. A szocializmus gyűlölködő, rombolni akaró gyógymódjával ellentétben katolikus szeme csak egy segítséget lát, ha Mammon helyett újra Krisztust emeljük a trónra és Krisztus szellemében kölcsönös megértéssel, szeretettel próbáljuk gyógyítani a sebeket. Így kíséri végig Sík Sándor költészetével a jelent, meglátva a feleletre váró kérdéseket.

*

Költői fejlődés szempontjából Sík Sándorra nézve döntő jelentőségű az irodalomban, főleg a régi magyar irodalomban való elmélyülés. Örökké zenélő lelke megszokja a régi ritmust, megbarátkozik az ódon nyelvvel, magáévá teszi a múlttal, hogy megpróbálja ezt a hangulatvilágot újra költeni. Így születtek meg a Magyar sirámok. De ezen a cikluson kívül is megszólaltatja a régi magyar ritmust sokszor igen feltűnő formában, mint a Regős ének-ben, vagy a Hamvazás-ban. Ennek pl. csak a sorait kellene széttördelni, hogy mindenki azonnal felismerje benne a Himfy-strófa visszhangját:

Álltam akkor ablakomban, mozdulatlan, éberen

Ott a néma éjszakában, húshagyókedd-éjjelen,

S mint a szél és mint a felhő, mint a terhes éji pára:

Szállt a ködlő messzeségbe, szállt a vén komor Dunára

Révedezve, nyughatatlant, álmatlan tekintetem.

Álltam ottan, súlyos csendben, és magamban elmerengtem

Embersorson, életen.

A ritmuskezelés biztosságát és a szavak muzsikájának kitűnő érvényesítését mutatja a következő vers:

Rohanunk, robogunk. Pattog a szikra,

Gomolyog a füst. Reszket a lég.

Szaladoz, maradoz messze a tájék.

Hanyatlik a nap, növekszik az árnyék.

Dübörög, zakatol, robog a gép.

(Rohanunk)

E költemény mögött is irodalmi reminiszcencia rejlik. Ritmusa élénken emlékeztet Faludi Ferenc jól ismert: Fortuna szekerén okosan ülj kezdetű versére. Lehetetlen meg nem látni a költő Sík Sándor mögött a tudós tanárt.

Sík Sándor nagy formai érzékenysége nem kerülhette el a ma irodalmának suggestióját sem, s a szimbolizmus eredményeit magáévá teszi anélkül, hogy mindenestül a szimbolista stílusba merülne, mint pl. Harsányi Lajos, a másik ismert nevű katolikus poéta. Sík Sándorban több a formai tudatosság, mint Harsányiban. A modern magyar költészetből tanulja az Adyra emlékeztető összetételeket:

Micsoda fekete fakadás.

Micsoda sose-volt aratás,

halálos tavasz igérkezik!

(Magyar tél)

Innen származnak az erősebb kifejezések is:

Szennyel, gennyel, fertezettel

Ítélet-ecettel

Csordultig korsók, kelyhek, kürtök.

Igyatok, amíg belefeketültök!

(Lamentáció*)

*) V. ö.: Ady: „Hiába kisértsz hófehéren”

A magam szó, mint jelző, szintén Ady-divat:

Magunk-feledett, rothadásnak indult

Koldus-beteg magunkon.

(A vér himnusza)

Lehetne még sok hasonlót összeszedni. Ezek a stílushatások adják meg Sík Sándor költeményeinek adyas modern jellegét.

A magyar irodalom mellett szeretettel mélyed el a világirodalomban is. Tanúskodnak erről irodalmi tanulmányai és műfordításai. Fiatal korában írt Odysseia című versciklusa a francia l’art pour l’art-költészet korai ismeretéről tesz bizonyságot. Az antik irodalmi formák iránti érzéke a breviárium hangulatában megtermékenyedve ösztönzi a legszebb magyar verses zsoltárfordítás elkészítésére, viszont a középkori latin egyházi költészet tanulmányozásából fakadtak himnuszfordításai. Költészetében mindez nyomot hagy, s így a liturgikus szövegekből jól ismert gondolatpárhuzam és litániás szóismétlés sűrű használata nem lephet meg bennünket nála:

És jöttek a napok és a Tengerbe hulltak.

És jöttek az éjszakák és a Tengerbe fultak.

És jött a napsugár és a Tengerbe szállt.

És jött a beteg holdfény, sírt ő is ott talált.

És jöttek a szelek és arcán elcsitultak.

És viharok őrjöngtek és keblén elsimultak.

(Tenger XII.)

Ama városban örökös a nap

Ama városban örökös a hőség:

-        -        -        -        -        -

Ott nappal minden csupa-csupa fény.

Éjszaka minden csupa-csupa árnyék.

(Jákob kútjánál)

Ennek a sok újraköltésnek és a számos műfordításnak igen nagy jelentősége van Sík Sándor költői kialakulásában. Ezeken keresztül tanulta meg a költői kifejezésmd árnyalatait, a ritmus biztosságát, és erőteljes nyelvének titkait. E költeményeknél állandó önkritikára volt szüksége, nehogy formai vagy tárgyi anakronizmusba essék. Az önellenőrzés pedig a művészi alkotást tudatossá tette benne és a formakészség teljes birtokába vezette. Ezen az úton jutott el odáig, hogy kezdik a katolikus költészet Babitsának emlegetni. Méltán, mert mind a kettő páratlan formaművész, mindkettő bravúrosan bánik a nyelvvel és mind a kettő éppen formaérzékénél fogva elsőrangú műfordító. Még lelkialkatukban is van némi rokonság: az intellektus túltengése. Az érzés náluk nem spontán reakció, az értelmi megismerés megelőzi. Viszont így mélyebb, mert komoly meggyőződésből fakad.

*

Belső tartalom tekintetében Sík Sándor költészete Prohászka Ottokár püspök világfelfogásából táplálkozik. Csak nemrégiben jelent meg egy kitűnő tanulmánya Gárdonyi, Ady, Prohászka címen. Itt kiemeli, hogy Prohászka püspök a világnézet kialakítását is elsősorban költői feladatnak tekinti. Az életformának ez a poétikus felfogása kedveltethette meg Prohászka gondolatvilágát a poéta Sík Sándorral, sőt mondhatni az egész modern katolikus költőgenerációval. Sík Sándorra Prohászka elsősorban misztikus világszemléletével hatott. Ez Énekek éneke és Áldás című ciklusainak emberiesen elképzelt és anyagi valóságnak érzett Istenközelségében nyilvánul meg legjobban. Különösen az utóbbiban a legreálisabb vonásokkal festi, hogyan vezette őt kisgyermekkorától: az első szótól, az első fogócskától kezdve az Úr. Ez az aprólékos realitások mellett is misztikus Istenmeglátás prohászkai gondolat. De megnyilvánul ez a misztika abban az assisi Szent Ferencre emlékeztető szeretetben is, mellyel Sík Sándor testvérül fogadja a szegény útszéli akácbokrot, imádkozik a kis harangvirágért és könnyet ejt a csigabigáért.

Úgy átjár a fény,

Úgy fölissza a lelkemet.

Én nem tudom a Napból fakad-e a fény,

A tüzes imádságos és szerelmes,

A sivatagra és az én szivemre?

Vagy belőlem forrásozik a Nap?

Kitárt karokkal, magam is tűz,

Nézek szembe a Nappal.

(Szembe a Nappal)

De Prohászkától tanulta Sík Sándor az apostoli hivatás öntudatát is. Költemények című kötetének mottója:

Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,

Hogy sugarai eleven tüzét,

Amik Arcáról a szívembe égtek,

Sugározzam csendesen szerteszét

A testvéreknek, kik az éjben járnak.

Az Isten küldött szentjánosbogárnak.

Ez a gondolat, hogy neki segítő kezet kell nyújtania felebarátai felé, hogy az élet szépségét, amit ő maga átérez, meg kell éreztetnie embertársaival, amelyben Sík Sándor ugyanezt a gondolatot fejezi ki:

A testvérnek szemébe néztem csendesen

És szóltam:

- Emberek élnek s arcukon árnyék remeg,

S az út szélén kinyújtják lankadt karjukat.

Megfogni csendben egy kinyújtott bús kezet:

Van-e szebb testvér, van-e szebb?

Hervadt szemekben néma könny rezeg

S az úton sokszor gyermekek sóhajtanak.

Szívben maradt szók néma nyelvén érteni:

Van-e szebb testvér, van-e szebb?

(Egy testvér jött)

Ez a testvéri hang elég korán jelentkezik és mindinkább erősödő tendenciát mutat költészetében. Prohászkán kívül összefügg a modern lírának egy újabb törekvésével: a szociális gondolat hangsúlyozásával. A modern líra érzi, hogy az én-nek elszigetelt érzéseivel nem tudja már többé a tömegek rokonszenvét és érdeklődését megnyerni. Ma már nem érezzük fontosnak az egyén töprengéseit, reflexióit szerelmi boldogságát vagy boldogtalanságát: az ember mint szociális lény, azaz a más emberekkel való kapcsolatban érdekel. Így a lírának nem az önmagában levő én lesz mindinkább a tárgya, hanem a többiekkel szembeállított én. És ez a törekvés nemcsak a lírában mutatkozik, hanem az úgynevezett nagy regényekben is, mint Babits Halálfiai-ban, vagy Reymont Nobel-díjas Parasztok-jában…

Sík Sándor költői arcképén az alaptónust nagy műveltsége és a közepest messze túllépő intelligenciája adja meg. Ez az alapvonás üt ki istenkereső verseinek mély filozófiájában, hazafias versein keresztül ütő politikai életlátásában, mély természetfilozófiájában és nem utolsó helyen, verseinek nyelvében, ritmusában. Nagy műveltségétől és intelligenciájából következik költői alkotásának tudatossága. Sík Sándor nem az a költőtípus, aki – mikor az ihlet órájában verset ír – maga sem tudja, hogyan hozta azt létre, micsoda titkos erő tartotta meg tollát a költészet szabályainak útján. Sík Sándor az ihlet legszentebb pillanatában is nemcsak érzi, hanem tudja, miért írja le ezt, vagy azt a szót, miért énekel ebben vagy abban a ritmusban. Nagy olvasottságánál fogva a költészet esztétikája vérévé vált és állandó kritikával követi az ihletet. így aztán érthető szinte túlfejlett formaérzéke. Akárhány versét nyugodtan formatanulmánynak nevezhetnők, mint a már említett Az örömről, vagy a Regős ének, a Virág a tengeren, a Rózsakoszorú, a Lombzúgás stb. Elég jellemző Sík Sándorra, amit Ady-tanulmányában egy helyen jegyzetképpen ír (137. l.): „Aki sejti, hogy mit jelent a művésznek a forma, milyen mély, elsődleges, talán mindennél nagyobb élményt…” Sík Sándornál a forma tényleg elsődleges élményt jelent.

Kitűnő érzéke van a szavak zenei hangulatának felismerésére. Van egy költeménye: Magyar tél; refrénjében alliteráló jelzőkkel nagyszerűen súlyosbítja a tél szimbolikus tartalmát.

Alszik a magyar föld temető tél alatt

-        -        -        -        -        -        -

Dobog a magyar föld takaró tél alatt.

-        -        -        -        -        -        -

Mozog a magyar föld termő tél alatt.

-        -        -        -        -        -        -

Dübörög a magyar föld zsarátnok tél alatt.

Az alliteráció különben is kedvelt stílusfogása. Néha archaikus hatást céloz vele: Könyörülő Krisztus, mi keménykőszálunk (Zrínyi harmadik éneke).

Vagy ebben a szimbolista műremekben:

Bős vizeken, holt vizeken

Esteli fázós fény remeg.

Hidegen, halkan jönnek, jönnek

A hült szívek, a holt szemek.

A megfagyott szép mosolyok.

Havas habok zuhogva hozzák.

Haj hóvá halt melódiák

Téli rózsák, hócsipkerózsák.

A hideg hazug pauzája kitűnően adja vissza a víz eseti hangulatát.

Talán az eddig felhozott idézetekből már kitűnt, de azért külön fel kell említenünk, mily nagy érték költőnkben a nyelvi kifejezés erőteljessége. Sík Sándor költészetének legigazibb hangja a férfias bariton. A kis hangulatképek: A Csend című kötet szelíd idilljei csak felületes, tünékeny megnyilatkozásai múzsájának. A költő nem ezekben mutatja meg igazi arculatát, hanem a Krisztuskirály-ban, a Magyar csend-ben, a Maradék magyarok-ban. Ezekben a Berzsenyi nemes pátoszára és Ady keserű igazmondásaira emlékeztető versekben ömlik hatalmas, mindent elseprő áradatként Sík Sándor hazaféltése erőteljes, színes, erősen szuggesztív nyelven.

*

Sík Sándor költői jellemzéséhez drámái: Zrínyi, Alexius és irodalmi tanulmányai: Mindszenthy Gedeon élete és költészete; Gárdonyi, Ady, Prohászka kevés új vonást adnak. A lírikus Sík Sándor alapvonásai magyarázzák drámáit is: a régi magyar irodalomért rajongó költő lelkében alakult ki a régi magyarság tragédiája mintegy szimbolikusan Zrínyiben, míg szent Elek alakját a misztikus paplélek álmodja meg.

És ami a papköltő lírai verseiben természetszerűleg hiányzik: a szerelem, az drámáiban gyönyörű kifejezéshez jut. A szerelmi dictio nála valami leheletfinom keveréke a gyöngédségnek, a tartózkodásnak s amellett a testi-lelki összetartozásnak. Ezt a szerelmi beszédet, a Zrínyiben a régies magyar nyelv még különösen bájossá színezi (Zrínyi és Eusébia V. felv.).

Irodalmi tanulmányainak is a költő ad valami pluszt. Amellett, hogy megvannak benne a jó irodalomtörténész kellékei: analitikus életlátás, megértés, szakképzettség, elfogulatlanság, megvan benne az előadásnak az az érzékeltető ereje, lendülete és melegsége, amit csak a költő adhat meg. Ez teszi pl. a most megjelent Gárdonyi, Ady, Prohászka című vaskos tanulmánykötetét is a regényérdekességével vetekedő olvasmánnyá.

De akár mint tudóst, akár mint költőt tekintjük, egy bizonyos: kevesen vannak  megáldva mi nálunk, a koncentrálatlan retorika mai formátlan korszakában oly művészi formaérzékkel, mint Sík Sándor. A pünkösdi misztikus nyelváldás buzgón árad lelkében..

(Budapest)

Eckhardtné Huszár Irén

Forrás: Széphalom, (3). pp. 247-253. (1929)