Berda József: Nehéz föld

Illyés Gyula kötete több, mint amit ma jó verskötet alatt értünk: esemény. A mai modern fiatalok lármás anarchiájában szinte jóleső vigasztalás ez a legmélyebbről zengő hang. Ezekben a versekben – érzik rajtuk, hogy egy legfajtisztább magyarságú lélek foganata – nemcsak a fiatalság végletekig feszült érzéseit, lobogó lázát kapjuk, hanem azt a magasabb művészi felelősséget is, melyben a költő legtisztább szándékait látjuk igazolva. Mert Illyés Gyula érzékenyen reagál – művészi ösztönének legmorálisabban mai hangszerén -, korának minden ritmusára, anélkül, hogy egy pillanatra is profánná laposodna:

Talpamnak ravasz titkokat kuncog a föld, az én földem ez,

belőle fakadtam,

Pólyám a dűlőút pora volt vagy selymes televény

kotló krumplibokrok alján

Az ég fürösztött s tett szárazba meleg ujjaival,

míg anyám kapált lent a völgyben,

Megnőttem a fákkal, üszökkel, szelekkel, ezernyi

lármázó tejtestvéreimmel.

Fáradtan térek haza este, füttyszómra a nyúl megáll,

tiszteleg, - éld világod, testvér!

Alkonyattal nyílik szívem, miként a tök virága,

harmatosan, Fentülök a padlásajtóban, vagy kaz-

lunk tetején, a gólyák

másik honáról álmadozom,

Vezénylem az éj hangversenyeit, békákét, kutyákét,

hajnal felé a madarakét.

S dalokat dúdolok e dallamokra is, legyen mivel

vidítani Kedvesemet, ha majd kedvesem is lesz,

Csillogó reggeli harmatok fátylas kökénybokraimon

Ti majd kisleányom keresztelőjén csilingeljetek.

Íme a költő, az előkelő paraszti profil, aki örül, lázad és evangéliumi alázattal megbékül.  Nagy fantáziában bőséges szóképei s barbár muzsikaként zengő férfias nyelvezete, mind arra mutatnak, hogy nem azzal a modern lírikussal állunk szemben, akinél a modern életszemlélet minden átmenet nélküli szakítást jelent a klasszikus hagyományokkal. Sőt, Illyés Gyula nagyon jól tudja – és érzi is ennek mélyreható súlyát, értékeit -, hogy ez a legteljesebb esztétikai anarchiát jelentené, amely talán a legemberibb értékeket rombolná le. S mégis csupa élet, a leglázasabb élet az ő költészete. A legmaibb és a legmaiabbak között talán a legklasszikusabb. Szavad versek, a legzenélőbb ritmussal telítve: klasszikus szabadversek! Rohanó életünk mai és emelkedett tisztaságú hangja az Illyés Gyuláé. Az a költő, aki az Angyali köszöntés, Száműzött, Szárnyak, Szegénylegény, Újszülött, Dal a galambról, Halott leány, Úrfelmutatás és a Szülőföldem, Mint a harmat, Szerelem, Egy Ősz, Búcsúztató(ciklusok) című verseket írta, egy olyan reménysugárt csillantott meg a magyar horizonton, amely a legmélyebb élményeket hagyja maga után.

(Újpest)

Forrás:  Széphalom, (3). pp. 403-404. (1929)