Magyar ember ilyenkor kint jár a határba’,
Verejtéke, könnye hull… suhint a kaszája…
Elnézi a dús kalászt késő napnyugtáig,
Az arcáról boldogság, szent öröm sugárzik.
Magyar ember ilyenkor fohászt küld az égbe,
Megfürdeti a lelkét nyári verőfénybe..
Elszenderül s a szívét halk zene himbálja:
Kalász-zsongás a világ legszebb muzsikája!
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf. 5. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése