Elmegyek meghalni, mert örök a Csend és bizony a Halál
és a perc, az óra állhatatlan.
Elmegyek meghalni; bármerre lépjen lábam
szembeszáll velem az ős-Enyészet
és perbe hí és ölre vár a Vég.
Elmegyek meghalni; minden szerelmem úgyis rettegés,
minden életem úgyis halál
és csók-megvetésem kárhozat.
Elmegyek meghalni, mert mire szült Anyám?
Mi végre emletett gazdag tejével?
Bizony hamu vagyok és a szelek játéka leszek.
Elmegyek meghalni, mert édes most a szám,
de holnap már a titkok keserve lesz benne
és nem lesz bor, mely mámorra bódítsa…
Elmegyek meghalni…
lomha őserdők zúgó szavú óriásai között
törpe fűszál vagyok
és gyötrelmes gyöngy naptól részeg
Óceánok mélyén.
Elmegyek meghalni…
misztikus Vizek
zuhogó ömlése énekem
és teljessé lesz a
Tenger általam.
Elmegyek meghalni,
mert az óra, a perc állhatatlan
és örök a Csend és
bizony a Halál.
(Rákospalota)
Forrás: Széphalom, (3). p. 39. (1929)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése