Csönd. Hang sincs. Kopog az őr.
Éjjel. Titokzatos hangokat szór a levegő.
Június.
Talán az orgonák remegnek,
tán két szerelmes szó suhant a sűrű fák alatt?
Talán valaki csókolt
és azt hitte kifordult a föld és új a világ -?
S csak szól, üzen, remeg a levegő.
Nagy folyam, reszkető áramok lobogó vivője.
érzem:
ma minden kis virág szíve áldozik,
ma száz szerelmes szó suhant amerre élnek
ma minden csókok tűz-szekéren száguldnak keresztül…
Fáj…
Ki tudja lesz-e csókom, fehér, mi volt,
Kár…
érezni mindent, mert dörög a vér
s kizárva lenni reszkető folyamból…
Miért…
Tán sok volt a csókom
s nincsen Csipkerózsa, akit ébreszthetek?...
Csönd. hang sincs. Kopog az őr.
Lélegzünk, álmodunk és kinn a nagy folyam,
Június éjjel,
Nélkülünk.
(Kassa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése