Egyre ritkábban veri ablakod már
Dőzsölő ifjak sűrű zörgetése,
Nyugton álmodhatsz: küszöbödre híven
Simul az ajtó,
Mely elébb sokkal szaporábban fordult,
Egyre ritkább a panasz éjjelente:
„Meghalok teérted a hosszú éjben,
Lydia, alszol?”
Nemsoká mindenki gúnyolni fog csak,
Csúnya vénasszonyt s szomorún bolyongsz a
Szűk sikátorban, hol a szél süvölt s gyér
Fényt vet az újhold.
S a dühödt kancát szerelemre hajtó,
Tomboló vágy fogja kimarni gennyes
Sebbel a májad s tehetetlenül fog
Hullni a könnyed.
Mert az ifjak víg csapatát a mirtusz
Lombja díszíti s virul borostyán:
Szél ha elvisz pár leveletlen ágat,
Senki se bánja.
(Budapest)
Fordította: Rónai Pál
Forrás: Széphalom, (3). p. 117. (1929)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése