Jaj, gyerekek, ha utatok erdőbe tér be,
A szegény fákat, ne tördeljétek le!
Hisz’ olyan a fa dús lombja nélkül:
Mint anya, kit eltéptek gyermekétül.
Mert gyermekek, tudjátok mi a fának ága?
Ezer szakáccsal főző dús konyhája
S az ágon lévő kis levél-cselédek
Éppen nektek főznek ott pompás ebédet!
Vagy nem tudjátok, hogy a fának lombja
Gyűjti a meleget a ti számotokra?
S ha eljő a hideg, didergő november,
Ő teszi kedvessé házatok meleggel!
De mást is tesznek ám ott a nagy konyhába:
Ámít a sok gyökér felszívott magába,
Fa lombján a levél festé meg pirosra:
Így készül a gyümölcs a ti számotokra!
A sok édességtől, amit a föld alatt:
Ők sütnek és főznek napsugárral majd ott
Ízes almát, meggyet, körtét és barackot,
Cseresznyét, meg szilvát mind-mind tőlük kaptok!
Ha aztán az idő már eljár felettük,
A vén fát a földből egyszer csak kidöntjük:
Ringó bölcsőt, ágyat, koporsót is végül
Fából készítenek, diófa törzsébül.
Forrás: Gyakorlati pedagógia. - 2. évf. 5. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése