Hallgatom néha Beethovent beszélni.
Odakint zúgva rohannak a szelek.
A hideghavas téli éjszakában
búgva nyögnek az erdők, fák, hegyek.
Hallgatom néha Beethovent beszélni.
Emberhatalmunk jogara egy drótszál,
de összekapcsol az egész világgal.
Erdők, hegyek, felhők feje fölött
ömlik felém a hatalmas zene
és összecsendül a szivem szavával.
Ember vagyok: hatalom és erő.
Ha akarom, a tüzes csillagok
még ma lejönnek szolgálni elébem,
mert én vagyok a tett, a gondolat
s minden vagyok, ha gondolat vagyok!
Ó legszebb sors: földi embernek lenni
és uralkodni mindenek felett!
Lenni a láng a fagyos éjszakában:
mindent átfogó, felölelő
emberi eszme, emberi tett!
Ha akarom, hát eget, földet döntök,
Ha akarom, világot építek
s vagyok a Minden koronás királya…!
Valami messze német állomásról
felzúg Beethoven Sors-szimfóniája.
(Szatmár)
Forrás: Széphalom,
(3). p. 296. (1929)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése