Ráncok,
homlokom gondolatjelei -
redők,
táncotok a tűnődés tengertánca,
vigasztaljátok a maga elé meredőt,
ráncok,
rovátkák,
redők,
nagy szemem égalját övezők,
szarkalábaktól kékellő mezők,
végül is:
megkövezők!
mert árulók vagytok ti mind,
az elmúlás besúgói,
mosolyomon mosolygók,
kémei istennek,
pokoli pribékek - -
ráncok,
mindentudók,
miket nem ért az ifjú
partján a tűnődésnek,
csak nézi a tengert,
nézi,
szemei tűzben égnek,
sejti csak hatalmát
a legöregebb vénnek - - -
ráncok,
űrbeliek:
görbe terei
az örök mindenségnek!
(Forrás: Alföld 47. évf. 12. sz. (1996.
dec.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése