Én édes Jézusom! im lábadnál vagyok.
Szememben bűnbánat forró könye ragyog.
Nem ád enyhületet fölnyitott bibliám:
Fogsz-e vigasztaló pillantást vetni rám?...
Be van hunyva szemed, te is nagyon szenvedsz,
Lábad mély sebében a szög szinte elvesz.
Csak a kereszt tartja roskadozó tested,
Melyet hulló véred im pirosra festett…
Én édes Jézusom! életemet vedd el,
Csak lelkemet váltsd meg kinszenvedéseddel,
Égi, szent kegyelmed számomra még lesz tán:
Könyörülj, könyörülj rajtam a keresztfán!
Hah! miféle árnyak lebegnek itt körül,
Tán a pokol jött,mely kinaimnak örül?...
Ez Hunyadi László… kézben hozza fejét,
Szörnyen megzilálva omlik dús fürtje szét.
Menj vissza a sirba, alávaló pára,
Ki éltemre törtél és a koronára!...
Mondod: nem volt igaz gyilkoló szándékod,
S ártatlanul tűrted azt a nehéz békót?...
Nem igaz, nem igaz, Gara nádor mondta,
Utánam lestél te éjjente naponta!
Betakarom fejem, hogy senkit se lássak,
Szárnyával a hosszu királyi palásnak…
Hadd el szentségtelen, hadd el ezt a szobát,
Takarodj, ha mondom, ne kisérts már tovább!...
Nem hallgat szavamra, csak néz rám mereven…
Mily borzasztó, szemem rávetni sem merem…
Sergitség!... mert meggyúl fejemben a velő!
Hová lett hatalmam?... elő szolgák, elő!
Nem jő senki, senki, el vagyok hagyatva…
Repülj hát koronám a sötét falakra.
Elsujtalak téged hasztalan érczdarab,
Hogy mindenik ágad ezerfelé szakad!...
Hol vagyok?... mi szörnyü nehéz minden tagom,
De ime a „halál” jő most az ablakon…
Megrázkodnak tőle a színes üvegek,
Felem jő… hála! már nem soká szenvedek
Nem szenvedek soká?... hisz én erős vagyok!
Hol van csak a kardom, ah, kardot adjatok!
Hadd vágom kétfelé ezt a csontkoponyát…
Jer karomba – szól ő – készen vár nyoszolyád!
Ah! össze kell rogynom, és a rémes alak
Gunyolja kinomat, nevetnek a falak,
A szent feszületre borúlnak fellegek,
Az ősök képei mozogni kezdenek,
Ütött végórám… a halál jégkezei
Felém nyúlnak… ajkam a végsőt leheli…
Én édes Jézusom, életemet vedd el,
Csak lelkemet váltsd meg kinszenvedéseddel,
Égi, szent kegyelmed számomra még lesz tán:
Könyörülj, könyörülj rajtam a keresztfán!...
Forrás: Balogh Zoltán
költeményei - Méltóságos Özvegy gróf
Batthyányi Lajosné, született gróf Zichy Antónia ő nagyságának, az édes haza
legérdemdúsabb leányának mély hódolattal ajánlja szerző - Sommer Lipót
könyvnyomdájában Bécs, 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése