2018. dec. 6.

Thurzó Gábor: Vándor Lajos (1913-1945): Fej vagy írás - könyvismertetés



Ritka jelenség Vándor Lajos a mostani fiatal költők között: humor van benne. sokszor egészen mély forrásból táplálkozik ez a humor, a mai városi fiatalember koravén rezignációjából, s tulajdonképpen abban jelentkezik, hogy a költő kifordítja a mindennapi valóságot s mint olyan nagyon régi. Messzire kihúzza a jelenségek vonalait, egészen addig, amikor már a legegyszerűbb tárgyak is furcsának, fejük tetejére állítottaknak látszanak. Vagyis épp az jelenik meg ezekben a versekben az életből, a technika zavart huszadik századjából, ami látszólag a legtermészetesebb, legmegszokottabb, ami ordít minden újságból, ami ott van minden fényreklámban, ami szinte percenként kerül a modern nagyvárosi ember lábai elé. De szerencsésebb ( - legszerencsésebb - ) jelentkezései ennek az „aszfalt-humornak” azok, ahol az arányokat nemcsak a világmindenség négy égtája felé tolja ki, hanem, ahol a költő legmagánabb belügyeit torzítja versbe, ott, ahol ezek a versek az igazi, lírai fölhangoltság rendkívül találó karikatúráinak készülnek.

Ezekben kikerül a gyakran fárasztó kortünetet leszögező hangból (ami sokszor éppolyan fárasztó és fölösleges, mint a futurizmus idején a sok földrész és tájnév, amikor a költő lépten-nyomon a Fidsi-szigetekkel, Világantennával és a Mount Everesttel dobálódzott), tud egyszerű lenni, és talán még közvetlenebbül mai. Így a kötet legjobb darabja a „Kulcsvers” is ilyen leülepedést mutat, trópusai és figurái tiszták, világosak. Egy másik ilyen vers a „Családi jellegű”, amely a Vándorverseknek – amiket talán költőjük se tart elsősorban verseknek és önmagát sem költőnek -, kijegecesedett formája. Ennek az utóbbinak az útján, tisztul ki még jobban a lírizmusa körüli köd, és a humorista mellett már a költő is segíti majd írni ezeket a fanyar, nálunk egyedülálló hangú verseket.

Ahol a burleszkbe érő humor fontosabb a versnél, ott van Vándor Lajos jelenleg még leginkább elemében. Ezek közt sikerült az „1,000,000 szerelmes vers”. Ez a nagy csoport számíthat leginkább sikerre (közönségsikerre), s talán ilyen szempontból hatásos a sok kiabáló, valami szeretetreméltó pacifizmust követelő, de legtöbbször olcsó retorikába fulladó verse is. Igazi költő azonban akkor lesz, ha a puszta formalizmusból érettebb mondanivalókig tud fölemelkedni. Vagyis: ha a bővérű humoristából költő lesz, aki a kicsúfolt mai életben is megtalálja azt, ami mindig költészet volt és mindig költészet marad. Az út, amelyen halad efelé, biztató.
(Névtelen jegyző 1933.)

(Forrás: Erdélyi Helikon VI. évf. 1933.júl.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése