Kis templom, mely orjás művet rejtesz el,
Üdvözlöm egyszerű oszlopaidat!
Belépek a vallás szent érzelmivel,
E csodás művészet ugy lelkemre hat.
Itt áll a félisten, itt áll Theseus,
Szemeiben fénylik rettentő harag,
Itt a szörnyeteg is melyet összezuz,
Haldokló izmai még vonaglanak.
Félember, félállat: vad, még nyers erő,
Melyen a szellem ül fényes diadalt!
Ily égialakkal bizton győzhet ő
Kit a Labyrinthus tömkelegbe csalt.
Ó ha majd e jelkép egykor létesül
Hozva a szenvedő keblekre vigaszt.
Ha egy eszméért a világ lelkesül,
Melyért most csak nehány lángelme viraszt!
És miként testvér a népség összeforr:
Mert nagy erő kell, hol az ellen erős:
Ezredek műve a Centaurus-szobor,
Melyet porba kell hogy döntsön majd a hős.
Ó ha majd nem lészen se nemzet, se nyelv,
E gondolatra hogy: boldogok legyünk,
És hogy szabad törvényt alkosson az elv
Mindnyájan egy közös templomba megyünk!
Ekkor, csak ekkor lesz életünk öröm,
Mennyei álmaink földi édene,
Ekkor, csak ekkor e széles földkörön
Az embernek méltán ember a neve!...
Bámulom Theseust… de mintha sötét
Lenne most egyszerre márvány homloka,
Mereven szögezi szemembe szemét…
Mi lehet, ó mi, e változás oka?
És a kis templomban terjed égifény,
Megvilágitva a csoportozatot…
S szól a görög: hallgass, ó jó keresztyén,
Csak a művészetben él gondolatod!
Forrás: Balogh Zoltán
költeményei - Méltóságos Özvegy gróf
Batthyányi Lajosné, született gróf Zichy Antónia ő nagyságának, az édes haza
legérdemdúsabb leányának mély hódolattal ajánlja szerző - Sommer Lipót könyvnyomdájában
Bécs, 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése