A
magyar poézis történetét különösképpen megkülönbözteti minden más népétől az,
hogy költőink közül csak kevesen éltek olyan viharos és változatos szerelmi
életet, mint a nagy külföldi irodalmak nem egy nagy költője. Goethe szerelemben
is oly csodálatosan gazdag élete, amely keresztülvitte őt a szerelem egész
skáláján, a női karakter összes árnyalatain, Moliére szomorú tragédiája, a
megcsalt szerelemből fakadó irónia legtökéletesebb kifejezése, a mi
irodalmunkban épp úgy nem találja párját, mint Byron kalandról kalandra
röpködő, sehol megpihenni nem tudó, a világgal és önmagával meghasonlásba
kerget szenvedélye vagy Musset és George Sand tragikus barátsága.
A
mi költőink csaknem mind rendes polgári módon megházasodtak és tisztességes
családi életet éltek, nagyobb komplikációk nélkül. Jókai életében voltak
komplikált szerelmi dolgok, Madách házassági tragédiája körülbelül egyetlen a
maga nemében, de ezek is teljesen magánügyei maradtak a költőknek,
alkotásaikban nem hagytak semmi nyomot. Ez a jelenség a magyarázata annak, hogy
miért játszik oly aránylag csekély szerepet legtöbb írónk alkotásaiban a
szerelmi szenvedély kimeríthetetlen gazdagságának kutatása és ábrázolása és
hogy miért szemérmetesebb, szerelmi erkölcs dolgában tisztább a mi irodalmunk –
legalább a legújabb időkig -, mint pl. a francia irodalom. Ami szerelmi
romantika van költőink életében, az nagyobbára ifjúi romantika, olyasféle, mint
amilyet minden rendes fiatalember átél, csak éppen nem tudja költőileg
kifejezni.
Pekár
Gyula most egy könyvben gyűjtötte össze a magyar költők nevezetesebb
szerelmeinek történetét. Az első történet tulajdonképpen nem szoros értelemben
ebbe a sorba tartozik, mert képzelt történetet mond el: hogyan szerezte meg
Mária Terézia legcsúnyább testőre, Maróthy Gábor a szépséges Colloredo Amélie
kezét a királynő pártfogásával. A többiek már irodalomtörténeti hitelességű
dolgok: Kisfaludy Sándor gáláns szerelmi kalandjai daliás bécsi katonatiszt
korából, Rózával való első találkozása, aztán Csokonai egy költött szerelmi
esete és Lillával való szomorú végű jegyessége, Petőfi ábrándos szerelme Csapó
Etelkével és Jókai hirtelen házassága Laborfalvy Rózával. Mindezek a
valamennyiünknek kedves és érdekes dolgok nem történetileg vannak feldolgozva,
hanem novellisztikus színezéssel, a megtörtént valóság és a fantáziától
segített kombináció keverésével kikerekítve s azon a gáláns hangon elbeszélve,
amely Pekár novellisztikus előadásmódját jellemzi.
(Forrás: Vasárnapi Újság
67. évf. 1920. 9. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése