Igaz Gyula festőművész festménye: Gizai piramisok
forrás: igazgyula.hupont.hu
Egekbe nyuló csodás kőhalom,
Mely mint király állsz a puszták felett!
Van-é náladnál nagyobb hatalom
Mit ember e világon hirdetett?
Te, míg e földnek edzett népe volt.
Dicsőséget és fényt adál neki…
Láttad te azt is midőn haldokolt
Az a nép, mely tudott teremteni.
Anagy multról, ó büszke pyramis,
Te szólsz, ha a könyv elnémulni fog:
Mellőled a legdúlóbb évek is
Elpusztulnak, miként rosz harczosok,
S hol annyi bölcsész uj tant kiabál,
S a tudomány csak Krisztus-gúnypalást,
Hol szellem nincs, minden anyagból áll:
Lerontod te az istentagadást!
Itt állsz magadban, bámulatlanúl,
Felhőkbe mártva, mint egy tompa nyíl!
Csak a szomszéd folyamnak partirúl
Tekint rád néha egy-egy krokodil.
S kikél belőled sok sötét alak…
És megszólalnak komor falaid,
Viszhangozva a távol sivatag,
Oroszláninak rémes hangjait.
De milyen lárma, mely fülembe hat?...
A mostani kor művelt hangja ez!
Ott zúg, épit s ismét ledönti azt,
Haldoklik, aztán ujra éledez.
Ragyognak kivűl órjás műveik
De ah! belől nincs a mi tartsa fel:
A bámészkodó népet rászedik
S az csodálkozva ámul rajta el!...
És szól a művész – hangja szemtelen: -
Hirdesd nevem, remek, dicső szobor!
Ki versenyezhet e földön velem?
Isten vagyok, a többi gyáva por!
És szól a vezér: én a nagy vitéz!
Kinek van ilyen hősi szelleme?
Lássuk tehát miként küzdött a kéz,
Melyik futott: ő-é, vagy ellene?
Hatalmasok a hitvány hódolót,
Nagygyá teszik a kis halál után, -
Midőn rászórtak minden földi jót
Nevük van irva hirük templomán.
És fennen szólnak: itt a haladás!
S érczlóra ülnek s imperátorok…
Ó pyramis, tekints le ránk s kiálts:
Csak csendesen, mert én is itt vagyok!
Forrás: Balogh Zoltán
költeményei - Méltóságos Özvegy gróf
Batthyányi Lajosné, született gróf Zichy Antónia ő nagyságának, az édes haza
legérdemdúsabb leányának mély hódolattal ajánlja szerző - Sommer Lipót
könyvnyomdájában Bécs, 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése