Se
szeri, se száma a filmeknek, színdaraboknak, könyveknek, melyek hőse az orvos.
Mi az oka e hirtelen támadt érdeklődésnek? Kezembe került az egyik ilyen
vaskos, nagysikerű könyv, Andrea
Majocchi: A műtőlámpa fényében című műve, melynek szürkébb, eredeti címe:
Vita di chirurgo. Elolvastam és feleletet kaptam a kérdésemre.
1.
A könyv érzelmes. A gyermekek imádják benne szüleiket, a házastársak forrón
szeretik egymást, az alantas rajong szigorú, de jóságos főnökéért, a betegek
évtizedek után is hálásak orvosaiknak. Az érzelmesség pedig minden
közönségsiker alapja.
2.
A könyv izgalmas, nem úgy, mint egy regény, hanem, mint egy hírlap. Látunk egy
vőlegényt, akinek az orvos nem mondhatja meg, hogy menyasszonya halálos beteg,
mert köti a titoktartás. Az orvos megszabadít egy fiatalasszonyt méhen kívüli
terhességétől, akinek ura egy év óta távol van. Bordélyházban végez el egy
sürgős műtétet, mialatt félmeztelen nők segédkeznek neki és a falakon
beszűrődik a muzsika és részeg nevetések zaja. Vándorcirkuszban is operál és
egy majom ellopja a műszereit. Melyik regény vetekedhet a „megtörtént” esetek
érdekességével, melyekkel legföljebb a mindennapi újságok hírei mérkőzhetnek
meg?
3.
Jelenkori politikai vonatkozásai vannak. Szerző elragadtatással nyilatkozik
egyik mesteréről, a berlini Israel tanárról, aki nem kaphatott egyetemi
tanszéket - már akkor, 1909-ben! - és szerzőt ámulatba ejti az a fegyelmezett
katonai szellem és kemény, parancsoló modor, amely oly önként értetődő
Németországban - már akkor! Később Olaszországban pedig egymást érik a
sztrájkok, bombamerényletek, a munkások az üzemek államosítását követelik,
szökött katonák amnesztiát kapnak és a hadirokkantakat kigúnyolják. Ide egy
ember kéne a javából, mondja egy idegen a szerzőnek és Mussolini megjelenik. A
zavarok megszűnnek, béke, nyugalom, biztonság váltja fel a zűrzavart, a
mocsarak helyén nő a vetés, terem a mag. „Sok más csoda is történik mostanában
Olaszországban, míg másutt, Amerikában is, szaporodik a bűn, az öldöklés, a
munkátlanság, éhség és nyomor.” Eszményített vezérférfiaink dicséretét mindig
készséggel olvassuk.
4.
Könyökig vájkálunk a vérben, üszkös sebekben. Mások vérében, mások sebeiben,
ami szerfölött kellemes érzés.
5.
A hithez pedig ne nyúljunk. Rideg materialista orvosok megtérnek életük végén,
mert véges lények vagyunk és végtelen csak a Mindenható. Szerző elfogadja a
lourdes-i zarándokok kísérő orvosi állását.
6.
Azokat a férfiakat szeretjük hősöknek tekinteni, akik értünk küzdenek, sőt
akiknek értünk vívott harcait páholyból nézhetjük végig. Az orvos éjt nappallá
téve, esőben, viharban, sokszor a fertőzés életveszedelmei között küzd
embertársaiért, mialatt mi, beszámolóját olvasva, a meleg szobában,
karosszékünkben elnyúlva rajonghatunk érte.
Végül
7. A könyv hangja rendkívül egyszerű, varrólány és borbélymester rögtön megérti
a bonyolultabb betegségek leírását is és büszkén veregethetik meg a vállukat,
hogy minden megerőltetés nélkül úrrá lesznek ily komoly tárgyakon.
De
ne legyünk igazságtalanok. Majocchi, mint könyvéből kiderül, kiváló sebész,
derék, érző ember. Igazán nem lehet megróni érte, hogy könyvet írt. Az
elcsigázott, agyonnyúzott közönséget hibáztassuk, amiért nem tud elmélyedni
olyan művekben, melyek cselekménye csak ürügy, hogy sűrítetten mutassa meg az
életet? Ma nagyvonalakban élünk, a vastag, óriási felületek korszakában, amikor
elvesznek minden műalkotás igazi elemei, a részletek és a durván felvázolt
munkában az olvasó azt a módot véli visszatükröződni, ahogyan maga él. A
bűnügyi regények bárgyú izgalmainál még mindig rokonszenvesebbek egy derék
orvostanár egyszerű megnyilatkozásai.
(Forrás: Nyugat 1941. 4.
sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése