2018. dec. 6.

Radnóti Miklós: Költő a konyhán - Mikes Margit verseskönyve - könyvismertetés




A cím pompásan kifejezi a mögötte sorakozó verseket. A feszülő tartalmi ellentét, az e kapcsolatban költői helyhatározórag s e tragikum, mely mindig ott lappang az ilyenfajta ellentétek mélyén, egyaránt jellemzik Mikes Margit költészetét.

Gyúrom a tésztát, nő, dagad,
jó friss szag száll belőle,
belegyúrom a napot is,
hogy csak úgy ragyog tőle,

idézhetjük első versének négy sorát is, mely szintén a címben kifejezett költőiségről beszél.

Látjuk a vers születését, látjuk, ahogy a megfigyelés, az egyszerű élettény költészetté emelkedik s az átváltozásnak ez a megfigyelhető folyamata különös lírai hitelt ad minden sorának. Fegyelmezett költő, versének motívumai szigorúan egymásból fejlenek, szorosan összetartoznak. Követhető és csupán érezhető, rejtett szálak futnak keresztül-kasul a versen, a képtársítás, a kapcsolat mindig következetes s a legegyszerűbb képet, vagy nyelvi fordulatot is fölcsillantja a fegyelem. A kávéházi üvegfalon zümmögő fogoly méh sorsához hasonlítja saját sorsát, de a természetesen adódó szerkezetben egy egész világ fér el, az üvegfalon kísérletező méh mozdulataiból a messzi rét, a szabadság képei bomlanak ki, a szerkezetet, a túlságosan kézenfekvő hasonlatot elfedi a vers szépsége, a rajzó képek gazdagsága, a képek azonban következetesen a hasonlatból fejlenek mégis. S ha a valóságból, a látszólag formátlan, hű megfigyelésből az ihlet, a költői találékonyság magasra ragadja - s ez csaknem minden versében megtörténik -,akkor az ellentétek szépségei külön gazdagítják a verset:

Leülök egy elhagyott padra,
borzongat a csönd, a hideg,
a fába vágott szív, szegény,
szégyelli, hogy itt didereg,
a vénasszonyok nyara is
szoknyáját fogja s megy tipegve,

vagy egy másik verséből:

Sétálok a sóhajtó őszben,
elmúlt a robbanó meleg,
az idő ráncosodik lassan
s hullnak, hullnak a levelek.

Ezt az ellentétet sokszor finoman, egy-egy jelzővel éri el.

A külső és belső történések élesen elhatárolt és mégis szerves kapcsolata, a valóság és az általa kiváltott indulat szigorúan logikai ábrázolása meghatározza a formát is, mely puritánságában változatos. A ritmus bujkál a sorokban és halk, de meggyőző zenét ad. Október című versében a strófaszerkezet különösen hangulatfestő. Hanglejtésén, a magatartás egyes megnyilvánulásain itt-ott Szabó Lőrinc hatása érzik, a Nyitnikék-nek szinte testvérversét találjuk a könyvben.

Az asszonyi létről, a lélek válságairól sokat tud mondani, sokszor bravúros költői megoldással (A fazék), sokszor a szaktudós leírásának pontosságával vetekedő lélekrajzzal (Harag), vagy egészen ritka művészi objektivitással (Feleség, Féltékenység).

Különös, szigorú fegyelmezett és szemérmes költőasszony beszél: szigorú, fegyelmezett és szemérmes művészettel az életéről, érzelmesség nélkül, megfontoltan. Nem is beszél, inkább beszámol. Számadás ez a könyv.

(Forrás: Nyugat 1938. 8. sz.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése