Egy aggodalma volt Petőfinek:
Ágyban párnák közt halni meg.
S a mit úgy óhajtott, teljesítve lőn:
Mint hős elhunyt a harcmezőn.
Járnak pár százan sápadt képpel itt,
Közelgő sorsát érzi mindegyik;
De nem okoz félelmet senkinek,
Ágyban, párnák közt halni meg.
Mit bánja ő, ha részenkint hal is meg
Érezze elhalását minden íznek;
Fogyjon ki lassan, mint a mécs világa;
Egyet kiván csak: későn, jó sokára.
(Reviczky Gyula hagyatékából)
Forrás: A Hét - 1. évf. 1. sz. Bp., 1890. jan.5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése