Mi az, ami döngő,
Gyors lépésekben rohan,
Mi az,ami fejem fölött
Suhan és mellettem dobban?
Nem látom, de hallom…
egyre érzem, megy tovább.
Se szél nem viszi, senki
nem hiszi… Nincs itt porkoláb,
nincs ki visszatartsa,
csak folyton tovább halad…
Tar fejem már világít…
Az ifjúság az, mely szalad.
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat I. évf.
(1925) 1-2. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése