Megállnék ablakod alatt,
De nem szabad.
Követnélek titokba hűn,
De tudom, bűn.
Ah, olyan éber a világ!
Szivünkbe lát.
S a gondolat csak sejtve még,
Már nem tiéd.
Léptid nyomát hát nem lesem,
Én kedvesem!
És nem lel ablakod alatt
Se hajnalpir, se alkonyat.
(Szerző nincs feltüntetve)
Forrás: A Hét - 1. évf. 2. sz. Bp., 1890. jan.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése