I.
Szeretlek, mint egy elhagyottat
Egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
Képes szeretni: úgy szeretlek.
Nem a gyönyörnek tiszta mézét
Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
Az, a mi hozzád vonz, a részvét,
Szeretlek, édes szánalomból.
Szeretlek, mert mint én, leányka,
Te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva,
Látom, van árvább szív szivemnél.
Szeretlek önzésből, kimondom;
Mert a midőn szemedbe nézek,
Egyszerre tűrhetőbb a sorsom
S én kezdlek vigasztalni téged.
II.
Beteg vagy, azt mondod nekem,
Boldogtalan bús gyermekem?...
Én irgalomból azt kivánom:
Halj meg, míg ifjú vagy, leányom.
Ne várd, míg fonnyadt lesz szived,
Mint ősz utóján a liget;
Míg lelkedből vad szenvedélyed
Minden világos szint kiéget.
Óh, kérjed inkább istened’,
Hogy most húnyhasd le két szemed’,
Mikor még van szivedben álom,
S van mit siratnod a világon.
*
A
„Magány” költőjének e hangulatos szép versei már meg voltak írva, midőn
nagybecsű kötetét sajtó alá rendezte; a Kisfaludy-társaság azonban, melynek
aegise alatt a „Magány” megjelent, a Perdita-cyclus kihagyását követelte – ő
tudja miért? – s az a kötetben meg nem jelenhetett. Irodalmi hagyatéka közt
találták barátai a kitépett lapokat és mintha ez is szorosan az aktákhoz
tartoznék, melyeket okvetlenül el kell majd olvasnia annak, aki Reviczky Gyula
írói alakját kidomborítani és hányattatásainak történetét valamikor megírni
fogja: ott volt e lapok mellett a Kisfaludy-társaság bírálóinak a „Magány”-ról
adott jelentése is. Reviczky saját kezűleg másolta le. Az egyik bírálat
zársorai ím így hangzanak: „Mi e költemények kiadását illeti: ha a
Kisfaludy-társaságnak alaptörvénye és szokása engedik, hogy jelesebb költőink
műveitől elmaradó még egy-két mainak munkáinál is gyöngébb, de némi értékkel mégis bíró s jövőre jó
reményt gerjesztő költeményeket kiadjon: ez esetben ezeket némi javítás
föltétele mellett kiadhatóknak tartom és nyilatkoztatom.” – Eppur si muove!
Forrás: A Hét - 1. évf. 3. sz. Bp., 1890. jan.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése