Temetőben, oh mennyi, mennyi sír
és szebbnél-szebb márványos oszlopok;
rajt’ aranybetűkkel vésett szent igék.
Ilyen lesz sírom, ha egyszer meghalok?
Nem. Én ilyesmire soh’sem vágytam,
mit nekem a pompás kőkeresztek;
Csak virág hulljon sírjára annak,
kit az életben megköveztek.
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat I.
évf. (1925) 1-2. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése