Hagyjatok el még, hagyjatok,
Most olyan szépet álmodok!
Zöld vetés ring a halmokon
S a légbe fent
Pacsirta zeng:
A haza él, nem haldokol!
Az élet nem bús, nem sivár,
Elült a zaj, a pártviszály.
S a nép vígan, mit azelőtt
Kéz a kézben,
Szent békében
Építi az új, szebb jövőt.
Új jövőt, szépet, jót, ahol
Szabad a nép, szabad a hon!
Hősök népe
Szenvedése,
Szent vére nem hullt hiába!
E honban úr lett a magyar
Szív egyet dobban, karba kar.
Szabadsághimnuszt zengenek
Futó habok,
Völgyek, halmok,
Ujjongó, boldog emberek!
S a lelkem égve így dalol:
Szabad a nép, szabad a hon!...
Ébredni mégse akarok:
Hátha az álmom
Meg se találom…
Hagyjatok el még, hagyjatok!
Forrás: Botond – Szépirodalmi és tudományos folyóirat I.
évf. 3. sz. 1925. nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése