Előlegezett ragyogásban állva
gyönyörködöm és vágyakozom én.
A fák zöldjével nem tudok betelni –
most minden egyes lomb nekem: remény.
Eperfák-szegte úton fut a fény
és kitágul a szűk betegszoba.
A gyógyszerek szagát már nem is érzem,
hozzámlopódzik szekfűk illata.
Nem az a fontos, hogy fogságba vetnek –
az a fontos, hogy föl ne add soha!
(Ford.: Baranyi Ferenc)
Forrás: Baranyi Ferenc: Szerelem és háború- Zrínyi Katonai
Kiadó Bp., 1983., 226. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése