Hátsó lépcsőház homálya
szörnyen nyirkos és dohos,
egy sötét kandúr e kétes
fényű zúgban otthonos.
Sejtelmességét sötétség
érces pajzsa védi meg,
hallgat, míg a többi kandúr
egyre nyávog és nyifeg.
Mozdulatlan ül, egérkét
évek óta nem fogott,
ám kinéz a szánkból minden
csöppnyi kolbászdarabot.
Nem kér semmit, csak tüzelnek
sárgalángú szemei,
s mi köszönjük meg, mit önként
mi ajánlunk fel neki…
Csak zabál s vedel, de hangját
még halkan se hallani,
s mintha torkunkat kaparnák
padlóvájó karmai.
Ó, egy villanykörte kell csak –
nem kíván ez túl nagy észt,
jaj, de nincs, egy sincs, ki végre
összeszedje rá a pénzt!
(Ford.: Baranyi Ferenc)
Forrás: Baranyi Ferenc: Szerelem és háború- Zrínyi Katonai
Kiadó Bp., 1983., 215. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése