Idő a nagy mester! Ez
egy generációt természet rende szerént eltemet, s a következőben eléri célját.
Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A
bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de
érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. Ő tudja
miért kell várni; s ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem
rest.
Van idő, mikor hallgatni
s látszó veszteglésben ülni bölcsesség. Bölcsesség és okosság közt különbséget
tégy. Mert az okos hallgat és vesztegel, hogy önbátorságát megőrizze; a bölcs
pedig, hogy polgártársai nyugalmát idő előtt s foganat nélkül ne zavarja fel.
Amaz néz önmagára, ennek pillanatai az emberiség előhaladását kísérik.
Mennél több s mélyebb
ismerettel bírsz: annál inkább érzed az emberi tudomány bizonytalanságát. Ez érzés
önhittségtől meg fog őrizni; de vigyáznod kell, nehogy ellenkezőleg
kétségeskedés szellemét ébressze kebledben. Az élet jól megfontolt, de biztos
lépéseket kíván; a kétségeskedés határos a félénkséggel.
Mi a boldogság?
Az emberek száz meg
százfélét hittek annak lenni; s mindaz nem egyéb eszköznél, miáltal azt
elérhetni remélék vala, s elérni mégsem tudhaták. Mind azért mert törekvésük
célját az eszközzel összetéveszték; mind azért, mert oly valamit tettek céllá,
ami csak más való cél után küzdés következéseként tűnhet fel. Boldogság
fájdalommal s keserűséggel együtt meg nem állhat. Mondhatod-e, hogy ember
általánosan boldog lehet? Embernek időről időre lehetnek örömei; de azok vagy
hirtelen enyészve keservekkel váltatnak fel, vagy hosszasban maradva unalomba
mennek által.
Érzékeny szívnek több
fájdalom jut, mintsem általános boldogságra számot tarthasson érzéketlen sem
jót, sem rosszat nem érezhet. Higgy nekem, e szó: boldogság, egyike a
legbizonytalanabb, s legszűkebb értelmű kifejezéseknek; s ki boldogságot
vadász, árnyékot vadász. Teljesített kötelesség s nemes törekvések önérzése
küzdés s bánat közt is nyugalmat tenyészt; s ha e nyugalommal, boldogság cím
alatt, megelégszel, annak megnyerése szép, jó s erős léleknek keresés nélkül,
csupán tettei következésében bizonyos.
Elszórt magvakból
aprádonként csírázik és nő fel a kor, mely változásokat hoz magával. annak
feltűntekor mintegy tudat – s akarat elleni forrás, mozgás s haladás látszik
mindenfelé; s boldog a reformátor, aki e feltűnés első jelenségeit biztos
pillanattal észrevette! Ő nem fog egyedül maradni felléptekor, s győzedelemmel
teszi magáévá a pályaágot, melyért a kor előtti küzdők híjában s többnyire
nyugalom és életveszély közt fáradtanak. Az ő osztályrésze dicsőség: midőn az
előtte elsüllyedt küzdők sírján egykorúiknak átka fekszik, melyet a később jött
maradék szánakozása többé jóvá nem teszen.
Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 7. sz. (1990. október)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése