Vád ellenem a formalizmus:
2Az élettől ön távol áll,
a költészete formalin-dús,
egynehány sznob dicséri bár,
jó talaj lenne ön, de – parlag.
Sosem látott gyöngy-drága magvat.”
A mű lelkét a szikra adja
- de emberi, s nem isteni!
S ha az is hallja, ki a tajga
földgyalugépét kezeli,
(kinek cudar, keserű élet
jutott, s ezért érdes maradt,
mint tépett-kérgű fák, s borostás,
mint sugár-sertéktől a nap)
s ha a csinos csuvas leány is
elhessenti a könnyeket,
hessenti kék könnyét, ha folyna,
elhessenti, mint a legyet
szeme-tájáról, tapsikolva –
akkor hordom keresztemet:
a szurkálók bökéseit s a
dühödt megbélyegzéseket.
(Ford.: Baranyi Ferenc)
Forrás: Baranyi Ferenc: Szerelem és háború- Zrínyi
Katonai Kiadó Bp., 1983., 213. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése