Minden nap látni csillagot,
Ha felleg nélkül jő az est;
De ritka év csudája hoz
Csillagsugáros üstököst.
S ha jő a vándor üstökös,
Lesz döghalál, vagy háború...
A költőnek pályája szent
S díja borostyán koszorú.
Te üstökös vagy; szellemed
Egy lángsugáros meteor,
Hol ég és föld, az isten és
Az ember együtt egybeforr.
Te isteni teremtetés
Csudaszülötte! mint madár
Repültél fel és alkotván,
Kezedben éltet nyert a sár.
Jövél, mint egy jósló madár,
Egy szebb tavasznak vándora,
Élted nem egy rövid tavasz;
A természetnek korszaka.
S mikor elmentél, elvivéd
Magaddal a nyárt s meleget,
Hagyván utánad a telet
S a télben hideg kebleket.
S én itt vagyok, fázom nagyon,
És visszavárlak tégedet;
Mint a fészek a madarat,
Mint a szív a reményeket.
S te nem csalsz meg; hűs alkonyon,
Midőn a nap leszálla már,
Mikor a földön nyugalom,
Az égen hold s csillagsugár;
Ha lelkem a gondok nehéz
Ágyából immár fölkele
És vidám asztalához ül
Az élet boldogabb fele:
El-eljő akkor szellemed,
S melyben keservek nedve van,
Megvigasztalja szivemet,
Megédesíti poharam'!
Forrás: Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József
1886.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése