1.
Álltam ablakod alatt
Holdvilágos éjjel,
Lanyha szellő suttogott
A fák levelével.
És a csend lőn végtelen,
Senki sincsen ébren,
Földön csak a szerelem,
Csak a hold az égen.
A madár elhallgatott
S szállt a fatetőre,
Csak szerelmem és a hold
Álmaidnak őre.
A mit lelkem álmodik,
A mit gondol, érez,
Holdsugárok megviszik
Álmod szelleméhez.
S melynek kínját érezem,
- Szabadúlni tőle -
Légyen az a szerelem
Álmaidba szőve.
Csendes holdvilágos éj,
Adj nekem ily álmat,
Egyik része égi kéj,
Másik része bánat.
És az éj után a reg,
Mely álmamból felkélt,
A leánynak hozza meg
Szivét és szerelmét.
Álmodozz' még, édesem!
Senki sincsen ébren,
Földön csak a szerelem,
Csak a hold az égen.
2.
Mi szép a holdsugár,
Midőn a lányka ablakára süt!
Az én szerelmem, mint rideg madár
Kiséri, vijja éji álmait.
Szép lesz a holdsugár, midőn
A lányka sirhalmára sütni fog;
Harmatba fürdik, mely a dombtetőn
Gyémánt vakitó fényében ragyog,
A hol rideg vándorképen,
Sanyarún a földön s az égen
Az én szerelmem bolyg magában,
Gyötrelmében, fájdalmában.
3.
Lépte, mint a szellő szárnya,
Hangja szárnyak suhogása,
Szem-sugára bágyadott
Tűzzel ír egy homlokot.
Arcza halvány,
Mint a hold...
Ez nem a lány
Képe volt.
A leány, ki éjem álma
S álmaimnak édene,
Átölelne, megtalálna,
Rám nem igy tekintene...
Szemeid hidegek, mint a fagy...
Értlek, jövendőm képe vagy!
Igen, jövendőm bűvös képe te,
Melyet, jövén az éj fele,
Zavart agyamnak lázas képzete,
Halvány szinében feste le,
Olyan halványan, mint a hold sugár,
A mely szobámnak ablakára jár.
4.
A holdat én csak azért szeretem,
Mivel hasonlít lánykám orczájához;
Az arcza nyílt ég, szende, végtelen,
Mit halovány fény mélán átsugároz.
A holdat én csak azért szeretem,
Éjben viraszt, midőn a szerelem,
És megmutatja éjhomályon át,
Alvó szerelmesemnek ablakát.
A holdat én csak azért szeretem,
Hozzám hasonlít pályamentiben:
Egyedül jár-kél fent az égen,
Mint én a világnak végtelenében.
Forrás: Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József
1886.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése