Ki ád vissza nekem,
A mi volt oly drága,
Elmult életemnek
Régi boldogsága!?
Mit hoz a jövendő,
Mit hoz ez az élet?
Mit ád még az isten,
Mit a vak történet!?
Mi maradt még a sors
Üldözött fiának,
A kit isten és az
Ember elhagyának!?
Játszik a reménység,
Piroslik orczája;
Beteges szivem, te!
Ne hallgass reája.
A mivel álmodban
Tán meggazdagitott,
Vesd tova magadtól
Azt az ajándékot.
Nincsen annak élte,
Nem is tart sokáig,
Fölébredésekor
Köddé, habbá válik.
Elmúlt jobb napjaim
Ott állnak utánam,
Az emlékezetnek
Kéklő távolában.
Ugy áll a jövendő
Mint egy barna felleg,
Messze van s feléje
Irtózva közelgek.
Hol keresselek föl,
Eltünt boldogságom!
Ezen a földön-e,
Vagy a más világon!?
Forrás: Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József
1886.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése