Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju kedvesemért
A csatatéren.
Látám őt küzdeni
Nappal és éjjel
Téren és halmokon
Vad ellenével.
Látám szép zászlaját
Keverve porba,
Fegyverét, díszeit
Összetiporva.
S megroncsolt tagjain
A pihegőnek,
Nyeritve száguldtak
A hadi mének.
Látám őt élete
Végórájában,
Véres kezekkel és
Halvány orczával.
S mikor bús ajkai
Halált nyögének,
Hallám öröm-dalát
Az ellenségnek.
Körülte a népek
Gyültek halomba,
Félvilágra szólt a
Halotti pompa.
És nem foghatám föl
Hanyatló térdét,
Sem sürü sebének
Kiomló vérét.
Eljött a nemezis
Megcsalt bolondja
S a martyr-koszorút
Fejére nyomta!
Forrás: Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József
1886.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése