Mikor habozván, szilajon,
Egyik kézről másikra jár,
Miért ürül ki oly hamar,
Miért ürül ki a pohár!?
Midőn rózsás felleg között
Az ékes alkony feltünék,
Miért sötétül oly hamar,
Miért sötétül el az ég!?
Mikor vidám asztal mellett,
Szemközt ülsz vélem, jó barát!
Mért válsz el tőlem oly hamar
S mondasz nekem jó éjszakát!?
Ölelvén karjaim közzé,
Az első édes csók után,
Mért válsz el tőlem oly hamar
Mért válsz el tőlem, oh leány!?
Örökké tart a szenvedés,
A boldogság csak egy parány;
Csak akkor látszik, a midőn
Rásüt a déli napsugár.
Örökkévalóság! nagy ég!
Mikor jön el a mi napunk!?
Sír vagy te, hol temetkezünk,
Vagy élet, hol feltámadunk!?
Forrás: Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József
1886.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése