Orbán nyargal, száll az éjben
Lova fagyos nyerítése.
Ablakomban útját állja
Muskátliknak kerítése.
Sötétség és fényország közt
Ott mered a határmesgyén.
Vastag felhőruhák alatt
Villám borzong az ég testén,
Árad a víz, zúg a Duna,
Holtat sodor piszkos árja,
Gellérthegyre most sietnek
Boszorkányok vacsorára,
Rosszat főznek, bajt kavarnak.
Csikorog az ablakpárkány,
Mohó csontújjak kaparnak,
Virág mögül éhes Halál
Leselkedik, csorog nyála.
Ránevetek, Királynak sem
Volt hét különb katonája,
Mint ez az én piroscsákós,
Zöld dolmányos testőrségem.
Mosolyogva állnak strázsát
Öt emelet tetejében:
Porból, sárból kivirágzott
Vidám jóság, piros élet.
Vetkőződöm, fütyörészek,
Élvezem a holnap szagát,
Isten, segíts! Jó éjtszakát!
Forrás: Napkelet 6. évf. 12. sz. (1928. június 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése