Ha bemennék az utcán,
Amerre sohse jártam,
S ahol sohase voltam,
Ha leülnék egy házban,
Mondanák-e: Maradj itt!
Mért jöttél? kérdenék-e?
És amit tőlük kapnék,
Mi lenne: jaj, vagy béke?
Elmondanák-e titkuk,
Éjféli vágyódásuk,
Vagy mondanák: Köszönjük,
Keresd a lelket másutt.
Megéreznék-e rajtam,
Hogy minden ház a házam,
Hogy minden könny a könnyem,
És minden láz a lázam.
Hogy minden házban rokon,
Testvér vagyok és gyermek,
Aki elveszett régen,
S akit már nem keresnek.
Forrás: Napkelet 6. évf. 13. sz. (1928. július 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése