Kertünk felett felleg rohan,
szét rázza künn a tört hidat.
Vizedről, játékos fiam,
hozd el már kis hajóidat.
Vitorláid gyanutlanul
vesztükbe mért indítanád!
Ártó, hideg viharba fúl
a sugaras robinzonád.
Szél fojtogatja holt nyarad.
Szabad fiam, szabad madár,
csukd össze könnyű szárnyadat,
jégfedeles kalitka vár.
Az erdőszél felé se menj:
az észkos oldal csupa dér,
lejtőidet köd önti el,
zörgő, gonosz tüskéivel
megindul az ördögszekér.
Forrás: Napkelet 5. évf. 3. sz. (1927. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése