Egy ember meghalt. Fussunk, meneküljünk,
A föld nyílott meg lábaink előtt!
Hová legyünk, hogy minket el ne nyeljen?
Hová rejtőzzünk halált-rettegők?
Egy ember meghalt. Leskel a halál.
Bújjunk közel az élet szent vizéhez,
S mint tikkadt vándor harmatos falombot,
Öleljük át a gyermek drága testét
És hallgassuk az ős melódiát.
Talán a frissen habzó életárból
Egy éltető csepp átszivárg belénk,
S a vén Kaszás vakon tovább robog,
Amíg átfonnak és takarnak
Tavaszi indák, lágy gyerke-karok!
Forrás: Napkelet 6. évf. 10. sz. (1928. május 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése