Maradok még. Csak még egy órát!
A kert virul. Minden fa ünneplőben áll.
A hold csodája nyílik, tündököl.
- Megyek tovább! Egy óra nagy idő.
A kert vénebb lesz. A hold lehull.
A csoda szirma percenként pereg.
Megyek s bennem tovább virul a kert.
Maradjon még. Csak még egy órát.
A lányok üdék, öleletlenek.
Alig kezdődött még a bál.
- Megyek tovább. A bálból tombolás lesz.
A lányok lelke összefogdosott lesz.
Megyek tovább és tovább álmodom
ruganyos testek ritmikus zenéjét.
Maradjon még. Buléliákban bor kacag.
Mámor-kocsmában húzza a cigány.
Az asztalfőn királyként énekelhet.
- Megyek tovább. Ecetet tölt később a Csömör.
A füstös fáradt lesz. A Hajnal,
pirospozsgás parasztlegény, kisepri csárdánk.
Megyek, míg bennem még kacag a bor.
Maradjon még. Nézzük még a szivárványt.
A szivárvány szebb, hogyha ketten nézik.
Mintha két szívből szökne a magasba.
- Megyek tovább. Egy gondolat: és színtelen lesz.
Bennem tovább él. Hozzá álmodom
a másik félkört s mint titán-kölyök
a barna űrben tova-karikázom.
Maradjon még. Ünnepli a tömeg.
Nevető tenger Napként tükrözi.
Képét ringatja minden szív és hullám.
- Megyek tovább. Minden Nap éjbe hull.
Sötét felhőbe burkolom magam.
Köd-szárnyakon álmodtatom magamról
a fényre-éhült szívet és habot.
Maradok örök vőlegénynek!
engem násszal kínál a Szépség,
násszal kínál a Mámor és Dicsőség.
Nász-éjszakákról szököm Szent Elekként
rongyokba rejtve szűz fiatalságom
az Isten-vár felvonó hídja mellett
szép nászaimat tovább álmodom.
Forrás: Napkelet 6. évf. 10. sz. (1928. május 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése