A vad, meleg asszonyillatot,
a kezed minden apró mozdulását,
a hangod széles,n agy csodáit,
a bőröd fehér szikrázását,
a hajad szőke kalászait,
a szemed kék Stiloe-tavát,
amiben megtisztul a világ:
úgy iszom, iszom görcsösen,
mint sápadt virág
az ég csorduló nehéz italát:
a fényt.
Forrás: Napkelet 6. évf. 13. sz. (1928. július 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése